TBG-2088S/P online zavarosságmérő

A zavarosság, a folyadékok zavarosságának mértéke, a vízminőség egyszerű és alapvető mutatójaként ismert. Évtizedek óta használják az ivóvíz, beleértve a szűréssel előállított víz ellenőrzésére is. A zavarosságmérés egy meghatározott jellemzőkkel rendelkező fénysugár használatát jelenti a vízben vagy más folyékony mintában jelen lévő szemcsés anyag szemikvantitatív jelenlétének meghatározására. A fénysugarat beeső fénysugárnak nevezik. A vízben jelen lévő anyag a beeső fénysugár szóródását okozza, és ezt a szórt fényt egy nyomon követhető kalibrációs standardhoz képest detektálják és számszerűsítik. Minél nagyobb a mintában lévő szemcsés anyag mennyisége, annál nagyobb a beeső fénysugár szóródása, és annál nagyobb az eredő zavarosság.

A mintában lévő bármely részecske, amely áthalad egy meghatározott beeső fényforráson (gyakran izzólámpán, fénykibocsátó diódán (LED) vagy lézerdiódán), hozzájárulhat a minta teljes zavarosságához. A szűrés célja a részecskék eltávolítása az adott mintából. Amikor a szűrőrendszerek megfelelően működnek és turbidiméterrel figyelik őket, a szennyvíz zavarosságát alacsony és stabil mérés jellemzi. Egyes turbidiméterek kevésbé hatékonyak a szupertiszta vizeken, ahol a részecskeméret és a részecskeszám nagyon alacsony. Azoknál a turbidimétereknél, amelyek ezeken az alacsony szinteken nem elég érzékenyek, a szűrő sérüléséből eredő zavarosságváltozások olyan kicsik lehetnek, hogy megkülönböztethetetlenné válnak a műszer zavarossági alapzajától.

Ennek az alapzajnak több forrása is van, beleértve a műszer saját zaját (elektronikus zaj), a műszer szórt fényét, a minta zaját és magában a fényforrásban lévő zajt. Ezek az interferenciák additívak, és a téves pozitív turbiditási válaszok elsődleges forrásává válnak, és hátrányosan befolyásolhatják a műszer kimutatási határát.

A turbidimetriás mérés szabványainak témáját részben a széles körben használt és jelentéstételi célokra elfogadott szabványtípusok sokfélesége bonyolítja, részben pedig a rájuk alkalmazott terminológia vagy definíció. A Víz és Szennyvíz Vizsgálatára vonatkozó Standard Methods (Standard módszerek a Víz és Szennyvíz Vizsgálatára) című kiadvány 19. kiadásában pontosítás történt az elsődleges és másodlagos standardok meghatározásában. A Standard Methods az elsődleges standardot olyan standardként definiálja, amelyet a felhasználó követhető nyersanyagokból, precíz módszerekkel és ellenőrzött környezeti feltételek mellett állít elő. A turbiditás mérése során a formazin az egyetlen elismert valódi elsődleges standard, és minden más standard a formazinra vezethető vissza. Továbbá a turbidiméterek műszeralgoritmusait és specifikációit ezen elsődleges standard köré kell tervezni.

A Standard Methods ma már másodlagos standardokat határoz meg olyan standardokként, amelyeket egy gyártó (vagy egy független vizsgáló szervezet) tanúsított, és amelyek a műszer kalibrálási eredményeit egyenértékűnek (bizonyos határokon belül) a felhasználó által elkészített formazin standardokkal (elsődleges standardok) kalibrált műszerrel kapott eredményekkel egyenértékűnek minősítik. Különböző kalibrálásra alkalmas standardok állnak rendelkezésre, beleértve a 4000 NTU formazin kereskedelmi forgalomban kapható szuszpenzióit, a stabilizált formazin szuszpenziókat (StablCal™ stabilizált formazin standardok, amelyeket StablCal standardoknak, StablCal oldatoknak vagy StablCal-nak is neveznek), valamint a sztirol-divinil-benzol kopolimer mikrogömbjeinek kereskedelmi forgalomban kapható szuszpenzióit.