TBG-2088S/P online zavarosság-elemző

A zavarosság, a folyadékok zavarosságának mértéke, a vízminőség egyszerű és alapvető mutatójaként ismert.Évtizedek óta használják ivóvíz monitorozására, beleértve a szűréssel előállított vizet is.A zavarosság mérése meghatározott jellemzőkkel rendelkező fénysugár használatát foglalja magában a vízben vagy más folyadékmintában jelenlévő szemcsés anyag félig mennyiségi jelenlétének meghatározására.A fénysugarat beeső fénysugárnak nevezik.A vízben jelenlévő anyag a beeső fénysugár szétszóródását okozza, és ezt a szórt fényt a rendszer észleli és egy nyomon követhető kalibrációs standardhoz viszonyítva számszerűsíti.Minél nagyobb a szemcsés anyag mennyisége a mintában, annál nagyobb a beeső fénysugár szóródása, és annál nagyobb az ebből eredő zavarosság.

A mintán belüli bármely részecske, amely áthalad egy meghatározott beeső fényforráson (gyakran egy izzólámpán, fénykibocsátó diódán (LED) vagy lézerdiódán), hozzájárulhat a minta általános zavarosságához.A szűrés célja a részecskék eltávolítása bármely adott mintából.Ha a szűrőrendszerek megfelelően működnek és turbidiméterrel ellenőrzik, a szennyvíz zavarosságát alacsony és stabil mérés jellemzi.Egyes zavarosságmérők kevésbé hatékonyak szupertiszta vizeken, ahol a részecskeméret és a részecskeszám szintje nagyon alacsony.Azoknál a turbidimétereknél, amelyeknél nincs érzékenység ilyen alacsony szinteken, a szűrő megsértéséből adódó zavarossági változások olyan kicsik lehetnek, hogy az megkülönböztethetetlenné válik a műszer zavarossági alapzajától.

Ennek az alapzajnak több forrása van, beleértve a műszerben rejlő zajt (elektronikus zaj), a műszer szórt fényét, a mintazajt és magában a fényforrásban lévő zajt.Ezek az interferenciák összeadódnak, és a hamis pozitív zavarossági válaszok elsődleges forrásaivá válnak, és hátrányosan befolyásolhatják a műszer észlelési határát.

A turbidimetriás mérésben a szabványok tárgyát részben nehezíti az általánosan használt és az olyan szervezetek által jelentési célra elfogadható szabványtípusok sokfélesége, mint az USEPA és a Standard Methods, részben pedig az ezekre alkalmazott terminológia vagy definíció.A víz és szennyvíz vizsgálatának szabványos módszerei 19. kiadásában az elsődleges és másodlagos szabványok meghatározását pontosították.A Standard Methods az elsődleges szabványt úgy határozza meg, mint egy olyan szabványt, amelyet a felhasználó állít elő nyomon követhető nyersanyagokból, precíz módszerek alkalmazásával és ellenőrzött környezeti feltételek mellett.Zavarosság esetén a Formazin az egyetlen elismert valódi elsődleges standard, és az összes többi szabvány a Formazinra vezethető vissza.Ezen túlmenően a zavarosságmérőkre vonatkozó műszeralgoritmusokat és specifikációkat ezen elsődleges szabvány köré kell megtervezni.

A Standard Methods mostantól a másodlagos szabványokként határozza meg azokat a szabványokat, amelyeket a gyártó (vagy egy független vizsgáló szervezet) tanúsított, hogy a műszer kalibrálási eredményeit (bizonyos határokon belül) egyenértékűek legyenek azokkal az eredményekkel, amelyeket akkor kapnak, ha egy műszert a felhasználó által elkészített Formazin szabványokkal (elsődleges szabványokkal) kalibrálnak.Különféle kalibrálásra alkalmas standardok állnak rendelkezésre, beleértve a 4000 NTU Formazin kereskedelemben kapható törzsszuszpenzióit, a stabilizált Formazin-szuszpenziókat (StablCal™ Stabilized Formazin Standards, amelyet StablCal Standardoknak, StablCal Solutions-nek vagy StablCal-nak is neveznek) és a mikrogömbök kereskedelmi szuszpenzióit. sztirol divinilbenzol kopolimerből.