TBG-2088S zavarosságmérők a BOQU műszertől

A zavarosság, a folyadékok zavarosságának mértéke, a vízminőség egyszerű és alapvető mutatójaként ismert. Évtizedek óta használják az ivóvíz, beleértve a szűréssel előállított víz ellenőrzésére is. A zavarosságmérés egy meghatározott jellemzőkkel rendelkező fénysugár használatát jelenti a vízben vagy más folyékony mintában jelen lévő szemcsés anyag szemikvantitatív jelenlétének meghatározására. A fénysugarat beeső fénysugárnak nevezik. A vízben jelen lévő anyag a beeső fénysugár szóródását okozza, és ezt a szórt fényt egy nyomon követhető kalibrációs standardhoz képest detektálják és számszerűsítik. Minél nagyobb a mintában lévő szemcsés anyag mennyisége, annál nagyobb a beeső fénysugár szóródása, és annál nagyobb az eredő zavarosság.

A mintában lévő bármely részecske, amely áthalad egy meghatározott beeső fényforráson (gyakran izzólámpán, fénykibocsátó diódán (LED) vagy lézerdiódán), hozzájárulhat a minta teljes zavarosságához. A szűrés célja a részecskék eltávolítása az adott mintából. Amikor a szűrőrendszerek megfelelően működnek és turbidiméterrel figyelik őket, a szennyvíz zavarosságát alacsony és stabil mérés jellemzi. Egyes turbidiméterek kevésbé hatékonyak a szupertiszta vizeken, ahol a részecskeméret és a részecskeszám nagyon alacsony. Azoknál a turbidimétereknél, amelyek ezeken az alacsony szinteken nem elég érzékenyek, a szűrő sérüléséből eredő zavarosságváltozások olyan kicsik lehetnek, hogy megkülönböztethetetlenné válnak a műszer zavarossági alapzajától.

Ennek az alapzajnak több forrása is van, beleértve a műszer saját zaját (elektronikus zaj), a műszer szórt fényét, a minta zaját és magában a fényforrásban lévő zajt. Ezek az interferenciák additívak, és a téves pozitív turbiditási válaszok elsődleges forrásává válnak, és hátrányosan befolyásolhatják a műszer kimutatási határát.

1.Meghatározás turbidimetriás vagy fénymódszerrel
A zavarosság mérhető turbidimetriás vagy szórt fény módszerrel. Országomban általában a turbidimetriás módszert alkalmazzák a meghatározáshoz. A vízminta és a kaolinnal készített turbiditási standardoldat összehasonlítása során a zavarosság mértéke nem magas, és kikötötték, hogy egy liter desztillált víz 1 mg szilícium-dioxidot tartalmaz zavarossági egységként. Különböző mérési módszerek vagy használt standardok esetén a kapott turbiditási mérési értékek eltérhetnek.

2. Zavarosságmérővel történő mérés
A zavarosság turbiditásmérővel is mérhető. A turbidiméter fényt bocsát ki a minta egy részén keresztül, és érzékeli, hogy a vízben lévő részecskék mennyi fényt szórnak a beeső fényhez képest 90°-os szögben. Ezt a szórt fény mérési módszert szórási módszernek nevezik. Minden valódi turbiditást így kell mérni.