Jó környezeti ellenállású maradék klórérzékelő

Működési elv

Az elektrolit és az ozmotikus membrán elválasztja az elektrolizáló cellát és a vízmintákat, az áteresztő membránok szelektíven képesek a ClO-penetrációra; a kettő között

Az elektróda rögzített potenciálkülönbséggel rendelkezik, a keletkező áram intenzitása átalakíthatómaradék klórkoncentráció.

A katódon: ClO^-+ 2H+ + 2e^-→ Cl^-+ H₂O

Az anódon: Cl^-+ Ag → AgCl + e^-

Mivel bizonyos hőmérsékleti és pH-viszonyok mellett a HOCl, a ClO₂ és a maradék klór között rögzített konverziós viszony áll fenn, így mérhető amaradék klór.

Műszaki indexek

Napi karbantartás

(1) Ha például a teljes mérőrendszer hosszú válaszidejét, membránszakadást, klórmentes közeget észlelnek, szükségessé válik a membrán cseréje és az elektrolit pótlása. Minden membrán- vagy elektrolitcsere után az elektródát újra kell polarizálni és kalibrálni kell.

(2) A beáramló vízminta áramlási sebességét állandó értéken tartják;

(3) A kábelt tiszta, száraz vagy vízbevezető helyen kell tartani.

(4) A műszer által kijelzett és a tényleges érték jelentősen eltérhet, vagy a klór maradékértéke nulla, ami a klórelektród elektrolitban való kiszáradását okozhatja, és a klórt újra kell befecskendezni az elektrolitba. A konkrét lépések a következők:

Csavarja le az elektródafej fóliáját (Megjegyzés: feltétlenül ügyeljen arra, hogy ne sérüljön a légáteresztő fólia), először engedje le a fóliát, majd az elektrolitot, majd öntse a fóliába az új elektrolitot. Általában 3 havonta, fóliafej esetén fél évente kell elektrolitot hozzáadni. Az elektrolit vagy a membránfej cseréje után az elektródát újra kell kalibrálni.

(5) Elektróda polarizációja: az elektróda sapkáját eltávolítják, az elektródát a műszerhez csatlakoztatják, és az elektróda polarizációja után több mint 6 óra telt el.

(6) Ha a helyszínt hosszabb ideig víz vagy mérőeszköz nélkül nem használja, azonnal el kell távolítani az elektródát, és védőkupakot kell ráhelyezni.

(7) Ha az elektróda nem cseréli ki az elektródát.

Mit jelent a maradék klór?

A maradék klór az a kis mennyiségű klór, amely egy bizonyos idő vagy érintkezési idő után a vízben marad az első alkalmazás után. Fontos védelmet nyújt a kezelés utáni későbbi mikrobiális szennyeződés kockázatával szemben – egyedülálló és jelentős előny a közegészségügy számára. A klór egy viszonylag olcsó és könnyen elérhető vegyi anyag, amely tiszta vízben elegendő mennyiségben oldva elpusztítja a legtöbb betegséget okozó organizmust anélkül, hogy veszélyt jelentene az emberekre. A klór azonban felhasználódik az organizmusok elpusztulásával. Ha elegendő klórt adunk hozzá, akkor az összes organizmus elpusztulása után is marad valamennyi a vízben, ezt szabad klórnak nevezzük. (1. ábra) A szabad klór a vízben marad, amíg vagy el nem vész a külvilág számára, vagy el nem használódik az új szennyeződések elpusztítására. Ezért, ha megvizsgáljuk a vizet, és azt találjuk, hogy még mindig van némi szabad klór, az bizonyítja, hogy a vízben lévő legtöbb veszélyes organizmust eltávolítottuk, és az iható. Ezt klórmaradék mérésének nevezzük. A vízellátásban lévő klórmaradék mérése egy egyszerű, de fontos módszer annak ellenőrzésére, hogy a szállított víz iható-e.